Állásfoglalás a szlovákiai ún. államnyelvtörvény módosításáról
A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa 2009. június 30-án új törvényt fogadott el, mellyel módosította a szlovák nyelvnek mint államnyelvnek a használatával kapcsolatos korábbi szabályozást. A törvénymódosítás nemcsak más nyelvek, hanem a hivatalostól eltérő szlovák nyelvváltozatok használatát is korlátozza, és a törvényt megsértőket, személyek és vállalatok esetében 100-tól 5000 euróig terjedő pénzbírsággal, tömegtájékoztató szervezetek esetében 165,000 euróig terjedő pénzbírsággal fenyegeti.
Íme a 270/1995. számú, „a Szlovák Köztársaság államnyelvével” foglalkozó törvény néhány új cikkelye (nem hivatalos fordításban).
- 2. §, (1) Az állami szervek, a területi önkormányzati szervek és más közigazgatási szervek kötelesek védeni az államnyelvet. […]
- 2. § (3) Az államnyelv kodifikált formáját a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma hagyja jóvá, és teszi közzé honlapján.
- 5. § (5) A nyilvánosságnak szánt kulturális célú alkalmi nyomtatványok, galériák, múzeumok, könyvtárak katalógusai, mozik, színházak, koncertek és egyéb rendezvények programjai államnyelven jelennek meg kivéve azokat, amelyek nemzeti(ségi) kisebbségek nyelvén jelennek meg. Az ilyen nemzeti(ségi) kisebbség nyelvén kiadott nyomtatványnak, katalógusnak vagy programnak tartalmaznia kell tartalmilag azonos államnyelvű szövegváltozatot is. Az államnyelven megjelent, előző mondat szerinti nyomtatványok, katalógusok és programok tartalmazhatnak más nyelvű szövegváltozatokat is szükség szerinti terjedelemben, ezek alapvetően tartalmilag azonosak az államnyelvi szövegváltozattal, és csak az államnyelvi szövegváltozat után következnek.
- 5. § (7) Az emlékek, emlékművek és emléktáblák feliratait államnyelven tüntetik fel. Ha más nyelveken is tartalmaznak szöveget, a másnyelvű szövegek csak az államnyelvű szövegek után következnek és tartalmilag azonosnak kell lenniük az államnyelvű szöveggel. A másnyelvű szöveget egyenlő vagy kisebb betűmérettel kell feltüntetni, mint az államnyelvű szöveget. Az építtető köteles a Kulturális Minisztériumtól kötelező érvényű állásfoglalást kérni az emléken, emlékművön és emléktáblán szereplő feliratnak e törvénnyel való összhangjára vonatkozóan.
- 5. § (8) A Szlovák Köztársaság területén megvalósuló nyilvános gyűlés vagy nyilvános rendezvény mindegyik résztvevőjének joga van felszólalását államnyelven előadni.
- 8. § (4) Az egészségügyi és szociális intézmények személyzete a betegekkel vagy gondozottakkal rendszerint államnyelven érintkezik, az államnyelvet nem ismerő állampolgár vagy külföldi személy esetében olyan nyelven is, amelyen a beteggel kommunikálni lehet. Az olyan településeken működő intézményekben, ahol külön jogszabály szerint a hivatalos kapcsolatokban használatos a kisebbségi nyelv [tehát ahol a nemzeti kisebbség aránya eléri a 20%-ot,] a nemzeti(ségi) kisebbséghez tartozó beteg vagy gondozott személy a személyzettel az anyanyelvén is érintkezhet. A személyzet tagjai nem kötelesek ismerni a nemzeti(ségi) kisebbség nyelvét.
- 9. § (1) A jelen törvényből […] eredő kötelezettségek teljesítését a művelődési minisztérium felügyeli. A felügyelet ellátása során a Kulturális Minisztérium azt is figyelemmel követi, hogy az államnyelv a 2. § (3) bek. szerint értelmezett kodifikált változatában valósul-e meg.
- 10. § (1) A Kulturális Minisztérium kétévente jelentést terjeszt a Szlovák Köztársaság kormánya elé az államnyelv Szlovák Köztársaság területén történő használatának állapotáról.
Alulírottak e korlátozásokat mind nyelvészeti, mind emberi jogi szempontból aggályosnak találjuk. A nyilvánosan használható nyelv, illetve nyelvváltozat megszabásával a törvény olyan kommunikációs színtereket is uralni kíván, melyek kívül esnek az állam illetékességén, például az orvos és betege közötti vagy a tudományos konferenciákon folyó kommunikációt, az üzleti megbeszéléseket, az önkormányzati ügyintézést, stb.
A szólásszabadság, beleértve a kommunikáció nyelvének szabad megválasztását, elidegeníthetetlen emberi jog a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának értelmében, az e joggal való élés következésképpen nem lehet pénzbírsággal büntethető vétség. E szabadságtól Európa nem térhet vissza a “cuius regio, eius lingua” anakronisztikus elvéhez. A nyelvhasználat szabadságának ilyen mérvű korlátozása különösen visszatetsző az Európa Tanács és az Európai Unió egyik tagállamában, hiszen mind az Európa Tanács, mind pedig az Európai Unió tiszteletben tartja a nyelvi sokféleséget és ezt várja el tagállamaitól is.
A törvénynek az az explicit előírása, hogy bármilyen tartalom csak az államnyelvi eredetinek a fordításaként jelenhet meg idegen nyelven, ellentétes a nyelvek egyenjogúságának a tudományban régóta elismert elvével. A törvény így nem csak a szabadságot, hanem az egyenlőséget is sérti: súlyosan diszkriminatív.
A törvény a szlovák nyelv mindazon változatainak használatát is vétséggé teszi és büntetéssel fenyegeti, melyek különböznek a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma által kidolgozott, annak honlapján megjelenő hivatalos változattól, s ezáltal mindazon szlovák anyanyelvű – többnyire alacsony státusú – polgárokat, köztük a nagy létszámú roma népességet is diszkriminálja, akik nyelvjárást vagy egyéb nem sztenderd nyelvváltozatot beszélnek.
A nyelvtudomány alaptétele, hogy az anyanyelv, illetve anyanyelvváltozat használatát nem lehet törvényekkel korlátozni és szabályozni, és a kodifikált változat ellen vétőket nem lehet büntetéssel sújtani. Lelkiismeretes nyelvész nem gondolhatja, hogy bármely nyelvnek egyetlenegy, minden nyilvános nyelvhasználati színtéren, valamennyi – anyanyelvi és nem anyanyelvi – beszélő által használandó változata lenne. A nyelvek időben és térben folyamatosan változnak, és a kőbevésésükre történő kísérlet legfeljebb holt nyelvek esetében lehet sikeres.
A fentiek miatt aggodalmunkat és tiltakozásunkat fejezzük ki.
——
The Statement on the Amendment of the Language Law in Slovakia was created, written and hosted by the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.
